Hazatérhet a székely írófejedelem |
Hazahoznák Madridból Nyirő József székely író hamvait, aki végrendeletében meghagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy Erdély fővárosában, Kolozsvárott helyezzék végső nyugalomra. A terv kezdeményezője Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki kifejtette: írásban fordultak kérelmükkel a madridi hatóságokhoz, és az ügyben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, illetve Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár segítségét és támogatását kérte.
Nyírő József szobra Székelyudvarhelyen Bunta Leventét a Krónika lapzártáig nem érte el, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azonban elmondta: a székelység egyik nagy írójának végakaratát szeretnék teljesíteni, anélkül, hogy botrányt kavarnának. Az Egyháztól az Egyházig 1941-ben Budapestre költözött, majd a magyar parlament Erdélyből behívott képviselője volt. (A háború miatt a visszatért területeken nem tartottak választásokat.) 1944. októbere után tagja maradt az úgynevezett “nyilas parlamentnek”, ám a hungarista rendszerben semmilyen vezető pozíciót nem vállalt. A háború után a magyar belügyi szervek, mint “háborús bűnöst” szerették volna felelőssége vonni, ám az amerikai hatóságok megalapozatlannak ítélték a vádakat, és nem adták ki őt. Németország és az Egyesült Államok után 1950-ben Madridba költözött, ahol az egyház visszafogadta, újfent katolikus pap, majd szerzetes lett. Az emigrációban részt vállalt a külföldre kényszerült keresztény-nemzeti gondolkodású katonai és értelmiségi elitet tömörítő Magyar Szabadság Mozgalom szervezésében. Szívén vielte az idegenbe szakadt magyarság kulturális életét is. Vezette a Magyar Kulturális szövetséget, a Magyar Újságírók Külföldi Egyesületét, és az Erdélyi Szövetséget is. 1952-ben pedig megalapította a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadót. Nyugaton sem tagadta meg radikális antikommunizmusát. 1949. karácsonyán így vallott erről: “A szociáldemokrata szociáldemokratább volt marxnál, a kommunista, kommunistább leninnél. Magyarországért nem! De a nemzetköziségért (internacionalizmusért) börtön tudott szenvedni és fanatikusan meg is halni érte. (,,,) “Europeer és humánum” otthoni megfogalmazásban és átélésben többet ártottak Magyarország ügyének, mind sok csapás…” Állásfoglalása miatt a diktatúra idején tiltólistára került mind Magyarországon, mind pedig Romániában. Utolsó éveiben meghasonlott, önsanyargató életet élt, 1953-ban hunyt el egy madridi kolostorban. kronika.ro - barikad.hu |