Látod, nem
félek semmitől,
rettegjen
az, ki gyáva.
Erőt merítek
ennyiből,
bolond
szorong magába'.

Egyetlen
szív, de mennyi öl;
s ha lóg az
ember lába,
habár le sem
mond semmiről,
elhull az
éjszakába.

De addig
harcol és pöröl,
hisz benne,
nemhiába.
Száján a
szó, nehéz pöröly,
hőzöngve áll
vitába.

A kártyavár
amint ledől,
kitetszik
száz hibája.
Hátrál az
első érv elöl,
s mentségeit
kihányja.

Végül hatol,
majd ráötöl,
nem néz fel,
úgy csinálja.
Némul,
lecsüng mindkét ököl;
nincs éle,
sem szilánkja.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)