Falon egy tükör

kerete rozsdás

benne egy fordított kép

vad kialvatlan

arca borostás



Homloka mögött

köddé vált álmok

a rengeteg gondolat

csak ígéret mind

csalárd és álnok



Az életnek vége lesz

ennek lesz vége

mikor miért hogyan

hiába kérdi

sajnálja magát érte



Ha majd a folyóhoz ér

híd nem lesz rajta

lesz-e vajon aki

segít neki őt

majd magával ragadja