Ha rájössz, hogy
már nem vagy fontos
valakinek,  csalódsz és fáj, hogy így akarja.
Keresed azt, mi
elromlott,
de sok kacat
eltakarja.

Ragasztasz  az álmaidhoz
sok színes papírlapot,
nézed, ahogy az alkonyban
a rajzod színe megkopott.

Hajnallal hajt
fejet az álom,
keserű dalt ír
neked a szél,
pereg a kép lassan  a vásznon,
aztán csak a
tegnap beszél.

Az ébredéssel,
mindegy  hányszor,
valahol veled
ébred valaki,
hozzá bújnál,
mert mindég fázol
csak a kulcsot
senki sem adja ki.

Aztán, ha hangot
bont a szél
zene szól,  sápadt vásznadon
új színek égnek,
a Remény
borús szemeden
átoson.

Vetés 2016 02 16