Ősz volt és a város vérzett, tántorogva jött a reggel. Ember arcon sebhez ért seb, s homlokukra lőtt üreggel álmok haltak, füstbe fúltak, s lángra kaptak szörnyű múltak.
Pince mélyén puszta kézzel, egy püfölte, egy csak állt ott. Várta élte, mint enyész el, s vallatója rákiáltott: "Mondd, hogy így volt, mást ne halljak!" S tört a csont, mint széltől gallyak.
Új világ jött, szebb tavasz lett, szent szabadság, szólt az ének. Közvetítés, cifra bankett, hinni kellett félszemének:
Egy beszélt is, egy csak állt ott... Mennyi aljas arcot váltott.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/312708526_5954975034537142_6665206681373157195_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=aZ1f8tSuq-EAX8fbeTc&tn=0WIB7_7xn06jIM-a&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT888gBOFBq3Qg3ZZoUnBZShcxvERWhquUXseEWTF3_rzA&oe=6357ABF9) |