Nézd, maguk közt osztogatnak, legyintesz, neked ma sem jutott. Az est koccan fogadnak; vártad egykor, s most hogy fut ott, a várfalak közt, s itt a máz alatt avas dióbél s narancshéj maradt.
Te szomjazol, ők részegednek, hars szózatokból nincs hiány. Fájdalmas hinni két szemednek: tolvajkéz babrál a Biblián, s a bálvány ácsol díszlet-jászlat, fázhatsz, halhatsz, szent a látszat.
Hallgathatod, mint énekelnek, felnyögsz, a kétség fojtogat. Bedőlhetnél pár ócska cselnek, takargatják a foltokat díszekkel és gyertyafénnyel; tiéd a csend, övék az éjjel.
Nem szólsz, de válaszolnak: szebben hazudnak bárki másnál. Megtartanak helyénvalónak, s gaznak, ha többre vágynál.
Maholnap, se ünneped, se házad. "Rab vagy, amíg" csak "szíved lázad".
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/320516071_691326639389670_8576840120086905896_n.jpg?_nc_cat=100&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=SZPNBGqR5skAX8Nr_t-&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBBPhGNnDLmuZMgWNkKp71OuAr7oH7DRNDANCd4mw0oxw&oe=63AAE1F1) |