A holnapot ma itt hagyod, kövekbe égett fényed. Hiába őrzöm csillagod, nem látod, el nem éred.
Elhullasz, mint a rőt levél, a semmi csüng az ágon. Mi még belőled bennem él, ollóval körbevágom.
Onnantól eddig út vezet, homálylik annyi lábnyom. Kezem nem fog hideg kezet, a hallgatás az átkom.
Féllek s magamtól rettegek, itt állok talpig gyászban. Emléked, mélyre vert szegek, mit ér, ha nem vigyáztam?
Koromsötét és hófehér, a könyvedet bezártad. Minden betű a csendbe tér, se színed nincs, se lázad.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/325651506_6547922438555635_9188633058106630778_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=IB7xkXSgps0AX-gKohK&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfAMhpPvKA7kK43SduBbNKW0Mbb3N80EfjMAc18jO9HznQ&oe=63C8152D) |