Elkopnak a nevek az arcok mellől, ősz borosta veri fel a lelked, ziháló szavaid már csak a tegnapnak felelnek, de itt maradtunk mi helyetted, az emlékek örökifjú őrei ebben a koravén jelenben. Éveid a gondokhoz sokasodnak, s a pálya szélén kocogsz rokkant rollereddel, s a végtelenbe ámuló unokák mosolyognak örök időkön át feléd, amíg okos órádon nézed miként porladnak nosztalgiává az évek. Közben a káosz rendje átcsap a gáton és sokasodnak a helyzetelemzések, s már nem tud akkorát hazudni körülötted senki, hogy azt te könnyedén el ne higgyed. De már ez sem számít, ha az út végén az a harang érted is kondul, ha magad mész majd az egyetlen úton, amely elvezethet majd az örök jelenbe…
2022-12-15
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/324734140_868886950892944_8762737453628866480_n.jpg?_nc_cat=111&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=9QaLr9ffAcEAX_rArK-&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfDY0sLb5bsQ-5B-rHZZphzVf7NTRrQXM9IQ-iiClZGbeA&oe=63D97083) |