Tömött sorokban fuldokló szavak, a parton néhány ázott gondolat. A gödrök alján foltok látszanak, s egy könnyű szellő szárnyat bontogat.
A sóhajokból könnyebb út fogan; a fénynek döntve halvány homlokát, a zsenge hajtás hajlik boldogan, s oszlopnak képzelt rönköket fog át.
Nyálkás kövek közt piszkos kéz matat, nyirkos homokban kagylóhéj lapul. Amott a lépcső, sár takar sarat; az alja már fent, csúcsa még alul.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/326051546_1395999707875534_2114852444201949396_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=UOoxqgu__qIAX8R9Bpo&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfAZ0-8199ltfw7YGAtL45hPo8L5bSpKrMkwXdy62UoLaA&oe=63D98F18) |