Nézek előre az ablakon át, nézem a hajnali csöndet, magasfeszültségű vezetékek között-felett csupasz akácok ágait, ahogyan a távoli telepek lámpafénye harapdálja az éj ködfoszlányait, s az éjféli őzre emlékezem, ahogyan elfutott mellettem a maradék erdők, mezők felé, melyeket a mohó emberi akarat egyenlőre még meghagyott neki. Vele vagyok gondolatban, s ezen a csöndön testvérként megosztozunk megint…
2022-12-31
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/332377704_1243881452871839_4821771979720752313_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=5oOFoyl6gCYAX-cH7fy&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCvjHbh4Eq0rSQvGCvcRDzhoK0k8IKNw2cd3c-Wh2ZjDA&oe=63FE98B6) |