Megint írok, vers is lehet, ha elkészül számon tartom. Két lábra áll, úgy vet szelet, szemet szúr a másik parton.
Mert bárhová utat talál, száz sötéten jut keresztül. Gyerekjáték, élet-halál, zajok között dallam csendül.
Sokat mutat, sokat takar, ha kell felment, ha kell vádol. Nem káromol, néhol fanyar, s nem enged az igazából.
Túl érthető, túl jó modor, akik félik, kötözködnek. Több, mint amit az ár sodor, ésszel vág a romlott ködnek.
Kigúnyolják, legyint, derül, kinek bilincs, kinek ékszer. Kínos lesz egy körön belül, sosem szólhat egy nap kétszer.
Lángot gyújt majd tudat-alatt, a sok lommal végez végül. Elhord minden határfalat, s másnak, ha fáj, úgy is szépül.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/332309776_1537615156749150_2771591040743917877_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=HQ6aiVrr04YAX-SMwqo&_nc_oc=AQlmdFXazaCoCDGUDxQ_ZXQ5UXzz2PskwJOzsMz12wy_flaerp0Zx5AsfRX_DUneTC3cEEjxFaAMekLmnHblzGOW&tn=sFZDikqcNRZTYTHq&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfAVYWTE2QOqBZSHqCV9vj_NdDBcsRMXcEMDjWwWJXiDcg&oe=63FDEEF5) |