Születésnapomra
          (Parafrázis József Attila versére)       


Nyolcszor hétéves lettem én,

jesszusmarija, szent tehén!
De vén

    szegény.


        Amúgy nekem ma sem különb,
a lélek ép, a test dülöng.

  Lemegy

   nem egy


a sörből s hozzá pár feles,

ha már a dátum ily jeles,

  iszom
     bizony,


         hisz bánt, mi volt úgy elrohant,

       s hogy mindhiába zeng a Lant,

     legyint
     megint,


ki télen vígan elnyaral,

és csúcsra ér a haknival,

  ezért

       sem ért.


S mint féreg, minket úgy lep el,

vállán jól fésült szent-lepel.

   Örök

    körök


kövér haszonra futnak itt,

élvezni könnyebb útjaik.

        s mikor 

  tipor,


mind játssza, jótét, szende épp,

Isten bocsá', se hang, se kép.

     Bazár,

    határ.


Ha megvigasztal, csak felezz,

a tűrt valóság régen ez:

     iszony-

       viszony.


A szádba rágni nem fogom,

eltűnsz, ha nem vagy színrokon.

      Narancs

       parancs.