Nincs több
kanyar, gyerünk előre bátran;
megérkezünk,
s mihelyt a nap lemegy,
miként akartuk: vár a kulcs a zárban,
s ajtók
mögött, palack dagad, nem egy.

Majd
csillagot babrálunk puszta kézzel.
A kényelem
nekünk szánt állapot.
Ha
hasznosabb, újabb irányba lépj el,
kövessen az, ki minket látna ott.

Aztán
meséld, úgy vertek, most is vérzel,
mutass meg számos rád fröcskölt sebet!
S még lesz tovább: velünk a csúcsra érsz fel,
hol hang
lehetsz a sűrű csönd helyett.