Másodszor olvasom Paál Zsolt író
„Napfény a kövek alatt” című regényét. Sokat gondolkoztam azon a jeleneten,
melyben sérült tankból két orosz katona támolyog ki. Az egyiket azonnal
lelövik. A sebesült katonát a könyv főszereplője elé lökik. Ölje meg. A gyilkolásra
felszólított így gondolkodik: „Ez az ember elbizonytalanított. Ahogy ott áll
előttem, meghatott a látványa. Az élet volt maga, mert mozdulataiból az életbe
való akaratos belekapcsolódás remegett. A szemében nem volt gyűlöltség. Inkább
ostobának gondoltam volna, de az emberség számára nem léteztek efféle
kategóriák. Ember volt, Isten végtelen arca közül egy.” - Tévedett az író? Az
ember Isten képmása?

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor még csak
6 milliárd fő volt a Föld lakója, egy meghívó hátlapjára ezeket a sorokat
írtam: „Szeretem az embereket, mind a 6 milliárdot. Egyetlenségükben, hiszen
Isten képmásai ők. Vajon milyen az Isten arca? Ennyien most, és ki tudja mióta
a mai napig, és a jövőben élnek majd, és mind-mindegyik egyenként és másként
képmásai személyiségük egyetlensége miatt? Félve és kíváncsian várom a
találkozást.” - Tévedtem? Tévedésben vagyok?

A Biblia Teremtés könyvében Isten így
szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. […] Isten
megteremtette az embert, saját képmására. Isten képmására teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette.” (1, 26)

Szent Ágoston magában a Szentháromságban
látja az ősképet. Istenben egy természet és három a személy. Ennek képe az
ember lelke hármas tevékenységével, az értelemmel, az emlékezettel és az
akarattal. Az ember lelkével, testével Isten képmása. - Damaszkuszi Szent János
így tanít: „Az Istenben való részesedés azzá teszi az embert, aki Krisztus az
emberi természet által.” Péter apostol pedig, (az első pápa) írja: „Értékes és
nagy ígéretet kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az Isten
természetének.” (2 Pét 1, 4)

Mindezek után, úgy gondolom, hogy az író
nem tévedett, egy embert látott: „Ember volt, Isten végtelen arca közül egy.”
Élményével nincs egyedül a világirodalomban. A francia Paul Claudel
„Selyemcipő” című drámájában hangzik el a szerelmes férfi szava szerelméhez: „Ó
ne légy többé asszony, mutasd meg arcodon végre azt az Istent, akit nem bírsz
már magadba zárni.” Reményik Sándor önmagába mélyedve írja „Istenarc” című
versében, melyből idézek:

„Egy istenarc van eltemetve bennem.

Tán létem előtti létem emlékképe. […]

Néha magamban látom, néha másban. […]

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim jertek, segítsetek,

Egy kapavágásnyit ti is tegyetek,

Mert az az arc egészen én vagyok!”

És most tegyük fel újra a kérdést: nem
felelőtlen (őrült) kijelentés: „szeretem mind a 8 milliárd embert”? Jézust
Krisztust kérdezték: „Mondd, melyik a főparancs?” Jézus válasza: „Szeresd
Uradat, Istenedet teljes szívedből. A második hasonló hozzá: Szeresd
embertársadat, mint saját magadat.” (Mt 22,30) Most én kérdezem: a 8 milliárd
ember közül van csak egy is, aki nem embertársam?! Jézus nyomatékosan mondja:
„...apádat, anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint önmagad.”
(Mt 19,19) Minden embert? Igen. Jézus válasza: „Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót haragosaitokkal." (Lk 6,27)

Ezeket a parancsokat Jézus nemcsak
mondta, így is cselekedett. A nyilvánosan vétkező asszonyra követ nem dobott.
Júdást, aki elárulta, gyilkosainak kezére adta, így szólította: „Barátom, miért
jöttél?” A kereszten haldokolva ellenségeiért így imádkozott: „Atyám, bocsáss
meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Péter apostol, aki háromszor
tagadta meg az árulás éjszakáján, feltámadása után "csak" ennyit
kérdezett tőle háromszor: „Péter szeretsz engem?” Majd amikor Péter háromszor
vallotta meg, hogy szereti, Jézus válasza: „Legeltesd juhaimat…”

Lehetetlen 8 milliárd embert szeretni?
Jézus nem kérné, ha lehetetlen volna. Csak egy példa: ha valaki gyilkos háború
ellen békét akar és lehetőségein belül cselekszik a békességért, akkor már a
Földön élő minden embert szeret.

Aki önámítás nélkül önmaga
lélek-mélységébe merül, - aki látszatok mögött hittel tekint embertársára,
Isten végtelen arca egyikén csodálkozhat.

Van-e tengercsepp, melyben ne a Tenger
lenne?

Van-e harmatcsepp, melyben nem a Nap
fénye ragyogna?