Ahol szelíd vadak élnek, legyintünk és megyünk délnek. Nevetgélünk, búcsút mondunk, elfordulunk, nincs is gondunk,
Felkel a nap s amint éget, abból nyerünk melegséget. Házak közé később érünk, nem fáradunk, hajt a vérünk.
Régről tudunk számos titkot, alig csalunk, épphogy itt-ott. Egyezkedünk, hangot adunk, lehunyt szemmel mérjük magunk.
Ruhát váltunk, hasznot lesünk, kezünk hajlik, vág az eszünk. Barátkozunk tervek szerint, nem mélyedünk se bent, se kint.
A látvány vonz, testünk hevül, szédülgetünk lelketlenül. Eltévedünk, kitalálunk... s énünk alatt görnyed vállunk.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/347229741_572511574868984_7755672007974454708_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=RnPWobkfepMAX8QGRmm&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBx3z01ge6SUDXI6xH7Umww-lxPi3-4c_OAZn_nQoeSuw&oe=6476410B) |