Ahol szelíd
vadak élnek,
legyintünk
és megyünk délnek.
Nevetgélünk,
búcsút mondunk,
elfordulunk,
nincs is gondunk,

Felkel a nap
s amint éget,
abból
nyerünk melegséget.
Házak közé
később érünk,
nem
fáradunk, hajt a vérünk.

Régről
tudunk számos titkot,
alig
csalunk, épphogy itt-ott.
Egyezkedünk,
hangot adunk,
lehunyt
szemmel mérjük magunk.

Ruhát
váltunk, hasznot lesünk,
kezünk
hajlik, vág az eszünk.
Barátkozunk
tervek szerint,
nem
mélyedünk se bent, se kint.

A látvány
vonz, testünk hevül,
szédülgetünk
lelketlenül.
Eltévedünk,
kitalálunk...
s énünk alatt görnyed vállunk.