Fent tűz a
nap, lent bástya-párkány,
ma látni hív
a képzelet:
A lomha
felhők közt egy sárkány
csendet
vigyáz és nézeget.

Hegyek
lábára állt a fenyves,
s amott a
pajkos delfinek
lesték,
amint a fecske repdes,
s örülni
tudtak ennyinek.

A kép
beszél, mesés varázslat,
öröm-mosoly,
boldog jelen.
A tiszta
lélek fényt találhat
s máris
színes, mi színtelen.



(Vers, melyet kisbarátom, Lilla rajza ihletett.)