I.
Itt, s így élünk halkan, kezdet és vég közé szorultan, némán üvöltő martalócok, kiktől ösztönösen elhúzódnak a szelídszavú állatok.
II.
A feledés partjára űzettünk ki a paradicsomból, ahol mindig pártunkat fogja a feloldozás reménye
III.
Valami végső, nagy elhagyatottság, örökölt árvaság, mulandóságunk előszobája, az emlékezet levedlett ruhái között porosodó, s csak reánk váró, igéző irgalom igék, s reszkető szavaink mögött a vágy a mély csöndű szeretetre, hol végre elengedi kezünket az idő…
2023-04-29
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/365753116_6896344770400159_7168442777113826201_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=4ICx5jqPp8cAX8Tyy2Y&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBgRE0IHskv2MEZZ2b-ivwCbp62M5Hxhxydd2ji4gx3Lw&oe=64D3D219) |