Nekem nem kell hús: a dús kebel,
már nem ölel ölmeleg mámor.
Holt vagyok - ugyan ki ölne meg? -
Ám szeplőtlen foganok bárhol.

Mert ez az ágy csak párna, paplan,
és testem a tiszta lepedő.
Ha jönnél, úgy teszek majd mintha,
de szívemen csak a serte nő.

Ágyékod szirt legyen, meredély,
s combom közt az éj sötét katlan.
Minden igenem nemtelen kéj,
és e vadon áthághatatlan.