Vétek

Kövér ködökbe múlt az este,
árnyék osont  a kert felett.
Az ablakot két macska leste,
türelmük végül elveszett.


Majd furcsa zaj zuhant a fákra,
sikoly fogant, de elvetélt.
Ösvényt talált a holtak átka,
s a céltalannak némi célt.


Kutyák ugattak néma holdat,
a lélek félt, de földet ért.
A vérerekbe mart az oldat,
ki fog fizetni mindezért?


Kisírt szemekbe bújt a válasz,
falakra dőlt az egyszeregy.
Ha gyógyítasz, miközben ártasz,
szeretsz, vagy gyűlölsz, egyre megy.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)