Egy régi arcra
Angyali zöld madarat köszönt a hajnal, a kiáltás megáll, majd felszáll az égig. Verdes a szép szív, halál-sebes angyal szélvész feje táncol, ágak csontja reccsen, s örök, zöld lánggal ég, amikor a tó fölé hajol, s borzas hajjal hajtja, hajlítja a felleges vizet, míg csak el nem némulnak a pirkadat harsonái. A pislákoló csendben még néhai lobogások, arcunk hozzánk ér az emlékezet tükreiben, és ott álltál az idők végén, a világ szélén, szárnyad a szelek élén, s akkor megláttalak angyal…
2021-06-18
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/432104937_7723311904370104_8792895756797639101_n.jpg?_nc_cat=108&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=_qH-q_QJ4AsAX8n7BqG&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCCwSd6pmsK7ZE5f7GynAM7q9aEXJykUA6XWefJi8q9NA&oe=65F06132) |