Törtetés
Csak én tudom, miként s miért igyekszem,
egy gyorsan-élő álmos nem lehet.
Az árok parton sziklák: két hideg szem,
ki gödröt ás, ha nem talál, temet.
A részeg óra jobbra-balra fordul,
a pont-közép korábban elveszett.
A vak reményt a vágy vadássza orvul,
ha már a lélek kórosan veszett.
A félbolond teljes szívével békül,
a számító sietve mond nemet.
A fegyverét másokra fogja végül,
és átölel, miközben nem szeret.
Fönt néhány csillag csüng egy rongykötélen,
felhők között a Hold felejt sebet.
Az égre nézek, nyomban eltökélem,
nem az leszek, ki semmit sem tehet.
