A tudhatatlan holnap
Kötetbemutató után
Hold alatti csöndek,
kimondott, elhangzott szavak által
testté lett gondolat-varázslattal
ölelkezett a lélek, s a szívben
lassan csöndes béke lesz.
Nem figyelünk a tébolyult,
kizökkent időre, csak a szellem
parttalan csöndjére vetül tekintetünk,
bár kissé még fátyolos szemmel,
de feledhetetlen, egy-ügyű, lüktető
élet-mozzanat, s mi erre megyünk
együtt tovább, tudhatatlan holnapokba,
hiszen lét-időnknek csak Ő szab határt.
Szólni, játszani enged, hiába zörget
a szél napot, holdat, hiába bont meg
rossz tetőket, szállal széledő erőket,
s honnan hová nem tudhatod,
átfúj szíven, átfúj házon, gomolygó
ködhatáron, csöndek mélyén,
s megáll ott ahol gond tanyázott,
s a rend lelke újra épül, hiába tép,
hiába hord napot holdat,
állunk mi mind rendületlen,
hiszen már álmodtunk a jóról,
tudhatatlan holnapokról…
2025-03-17
