Viskók
Már majdnem minden visszaváltható,
kihasznált tárgyak, sebzett rendszerek.
Ezen a ponton bicskát ránt a szó,
és testet ölt: ha ő veszt, én nyerek.
Örök viszály, halálig küzdelem,
a hősök mindig arcot váltanak.
A győzteseknek könnyű bűntelen.
Egykor volt erdő, mára sár, salak.
Az alig-élet mégis több lehet,
csupasz valóság, rémség, döbbenet.
Az összefércelt újra szétszakad.
Szelek zajongnak: Isten nincs sehol,
kereszthuzat, toprongyos csirkeól;
kényszerjárat, göröngy, gödör, fapad.
