| Hazátlan | 
| az otthon egy táj  egy érzés, örök hiány - ha volna, tudnám  vándor, a hazád ott ahol az este ér - majd indulsz tovább  falvak, városok melyik fogad be engem - hazátlan magyart őseim földjén amit otthonnak hittem - idegen vagyok  letört száraz ág úgy hiányzik most minden  sarjadó remény  ezt a sok terhet el kell bírnom egyedül  egyenes háttal  majd szomorúan felmegyek még a lépcsőn - s utoljára le  |