Hazátlan |
az otthon egy táj egy érzés, örök hiány - ha volna, tudnám vándor, a hazád ott ahol az este ér - majd indulsz tovább falvak, városok melyik fogad be engem - hazátlan magyart őseim földjén amit otthonnak hittem - idegen vagyok letört száraz ág úgy hiányzik most minden sarjadó remény ezt a sok terhet el kell bírnom egyedül egyenes háttal majd szomorúan felmegyek még a lépcsőn - s utoljára le ![]() |