A költő magánya
Még kereslek, még kívánlak,
Hiányodhoz köt a bánat,
Üvegcsébe csukva, zárva,
Ül a lelkem, szóra várva.
Sápadt gyertyák fényét éltem,
Színes léggömb volt reményem,
Voltál Lédám, édes borom,
Öleltelek szalmazsákon.
Haltam érted kór-magányban,
Senki sem kereste ágyam.
Vonat sikít, halál oson,
Félig írt vers a vánkosom.
Vetés 2o25 o8 11
