Godot-ra várva
Elcsépelt kérdések választalan csendben,
háttal egymásnak, mint két dúzzogó kamasz,
kiszáradt a fa is, édenünk kietlen.
Mért történik újra és újra ugyanaz?
Mi elhittük, hogy jönni fog, hisz megígérte,
s jön nappalra az éj, és télre új tavasz...
Itt kell maradnunk és várni, persze-persze,
s megtörténik újra és újra ugyanaz.
Kizöldült ma a fa, ez semmit sem jelent,
ugyanúgy vártunk Rá, ma sem jött, de üzent.
Meghalni könnyű, ha minden kötél szakad.
Üres díszdoboz, benne szép ígéretek,
nekünk most ez van: sárgarépa és retek.
Meghalni sem könnyű, minden kötél szakad.
2025.08.31
