Kártyajáték
Az idő elszaladt és én ott ragadtam
Egy és hetvenegy közt, valahol félúton.
Választ nem keresek, mormolom magamban,
-Meddig fog tartani? Azt én nem tudhatom.
Ölelnek az álmok női karok helyett,
Kik arcról olvasnak, lelkembe nem látnak!
Valahol itt bentről kuncog még a gyermek,
És nagy fityiszt mutat az álszent világnak.
Az ember nem örül, bármennyi van neki,
Mindég azt siratja, amit meg nem kapott.
Ezzel leszámoltam, és néven nevezni
Próbálom a dolgom: - Kérek egy új lapot!
Vetés 2025 10 15
Illusztrálta Török Ágota