Eljön a Kerecsen
Fényesedik az ég
felhőrongy firhangja,
ágak kapaszkodnak
tavaszi álmukba.
Fán egy korhadt levél,
mint kárhozott lélek,
egy ághoz szegezve
játéka a szélnek.
Napunk most még késik,
pedig tudjuk ott van,
sötét, szomorú ég
ráborul hívatlan.
Csak egy napsugár kell,
túl sok már a sötét:
eljön a Kerecsen
hozza fény örömét!
Vetés 2o25 12 12
