Emberek és tüzek |
Hallgatom a tűz pattogást, Rég nem nyit rám a rokonság, Pedig a tűz pattogása Régi emlékek forrása. Valamikor szép volt a tűz, Nemzetségem mellette ült, Öregek áldott szavára Figyelt a ház ifjúsága. A tűz most is pattog. És sír, Magány-társa bús verset ír, Régi, nagy emberi tüzek, Nem őriz már csak egy füzet! Vetés 2o26 o1 13 ![]() |