Ugyanott
Szemráncban még régi mosolyok,
ránk öregedett, előreesett vállak...
Önzésed semmit sem változott -
ezért és minden másért, ugyanúgy szánlak.
Testünk öregszik, de cseppet sem
változunk,
újra s újra ugyanazt teszem,
múlt sötét fellege örökre rámborult,
minden percem rácsozott jelen.
Egyformává szűrkült mondatok,
szétloccsant hullámok a parton,
azt hiszem, ez nem is én vagyok,
ahogy megyek előre vakon.
Két kő, kiket partra dagály hoz -
ki hinné el, hogy ez véletlen?
Csak két kő, nincs közük egymáshoz,
ülnek a parton, két idegen,
csak két kő - ugyanott.
2026 aug. 1.
