Kábulat
Egy pont után nincs másfelé,
hiába volna kedved.
A sok pohár malátalé
a tüskét gyújtja benned.
A szekrény sarka gömbölyül,
felhőknek dől a hátad.
Kis ördögök körös-körül...
Imént még úgy kívántad,
de már homály, s az ön feled,
a nadrágszárán foltok.
Motyogsz, nem érti meg nejed,
az összes kortyra volt ok.
Az ágy forog, rád tűz a nap,
ébredsz vöröslő szemmel.
A fény vakít, beléd harap,
a szégyenedben fekszel.
Véső a zaj fejed falán,
torkodban ott a gyomrod.
Az volt a gond, a rossz arány,
ezt öklendezve mondod.
Eztán sosem lesz így megint,
ígéred mindig másnap.
Az asszony ordít, majd legyint
és minden ajtót rád csap.
