Csendes gyilkos
(Ferdít az ördög, suttog, úgy tanít,
árnyék takarja, onnan ejt sebet.
Könnyesnek mondja véres ujjait,
s akárki kárán gúnyosan nevet.)
Nem szólt előre, nem jött többet el,
vitt is, hagyott is abból, mit kapott.
Ha olykor int még: mint ki tőrt emel,
s bántó csendekből állít kínpadot.
Él, mint a bábok: bamba szolganép;
üvöltött egykor, mára hangtalan.
Nem több a bűne, annyi voltaképp:
feledni tudta, élő anyja van.
Kiből mi lett? Rejtély és döbbenet,
s egyszer, ha majd fejébe fény derül,
és fájni kezd mindaz, mit tönkre tett,
sírhat hiába kívül és belül.
