Az első kötet
A tábortűzről aznap csak lekéstem,
friss horzsolásfolt lángolt térdemen.
Bíztam magamban, nem lesz úgy, nem és nem,
hisz' rajtam kívül is van érdemem.
Különszobádban boldogan szavaltam,
hozzám hajolt elismerő szavad.
A gyűrűs ujjad épp elérte ajkam,
s egy percre hittem, rám tudás ragad.
Néhány pohár után tudtomra adtad,
mindegy, ha színpad, könyv vagy hanglemez,
hogy Pest, Arad, New York vagy messze Bagdad,
a felső szinten gyakran így megy ez.
Nehéz időkben lennél könnyű szárnyam,
s mint támogass, még el kell döntened.
Ha széttárnám amit szorosra zártam,
jövőmre nézve volna ötleted.
És ellihegted, itt az alkalom,
a karjaidban jobbá romlanom.
Megrészegülve mindent számba vettem,
ha én ma nem, holnap majd más jöhet,
ki még a végén díjat kap helyettem,
Isten bocsá, de kell saját kötet.
Úgy dőltem hátra, mint már annyian,
és tudtam, eztán nem csak hakni van.
