Esélytelenül
Errefelé még a madár is kocsival jár
Az útszéli ezerágú, félig száraz,
de mégis élő, vénséges vén fáról
szedem és eszem a korai meggyet.
Senki sem gondozza, metszi,
meg nem áll megcsodálni
emberfölötti ajándékát az isteni rendnek.
Autókon suhantok, pár centire tőlem,
kinéztek belőle , s én visszanézek,
és már egyre biztosabban érzem,
hogy esélyetek sincsen meglátni
létetek tovafoszló nyomait,
lényegeseket, időtlen tereket,
ahová csak gyalog lehet odaérni…
2025-06-07
