Egyszeri alkalom
Egyszeri alkalom,
lejárt a kölcsönöm.
Felcsendül a dalom,
a túlra költözöm.
A hajóm faláda,
valaki sír nagyon.
Ki van ez találva,
a halál egy vagyon.
Könnytenger fölöttem,
én mindjárt odalent.
Alkut úgy kötöttem,
az ördög sokra ment.
Az Isten? Nem tudom.
Akarom, szeretném.
Van elég nimbuszom?
Bűnös a teremtmény?
De ez csak a látvány,
minden más legbelül.
Nincs előny, se hátrány,
testem sem lelkesül.
Talán még keresem,
akad-e kijárat.
Nem tréfa fele sem,
azontúl mi várhat.
Egy útra van a jegy,
valami harang szól,
nekem már egyre megy,
bánkodsz, vagy haragszol.
Elöttem az örök,
a szürkék utánam.
Nem látszik, röhögök,
mindig is utáltam
az ilyen menetet,
az ilyen beszédet,
hogy ki sok lehetett,
mennyire kevés lett.
Annak, ki lapátol,
nem rebben szeme sem.
Pénzt kap a családtól.
Én be is fejezem.
