Ne bántsátok arcomat!
(Dobos József tűzkarcára)
Már rég készen van az arcom,
mit felveszek Pénteken!
Túl vagyok már minden harcon,
tépett népem tart velem.
Nem kíméltem magam soha:
hogyha kértek ingyen adtam,
valahogy a sors mostoha,
vissza csak a morzsát kaptam!
Bezárt ajtón túl ökölbe
rándul minden gondolat,
keresztem a vállam törte;
-abba rejtem arcomat!
Vetés 2o26 1o 21
