Egyes-egyedül
A szőnyegen hanyatt feküdt a paplan,
a lámpafény a reggel foglya lett.
Fél bögrefül kesergett mozdulatlan,
mert ráhasalt egy megkopott plakett.
Vizespohár csodálkozott a párnán,
a pók a polcra hálót ágyazott.
Az ablakokra rákövült a látvány,
lapult a naptár, késett pár napot.
A szekrény mellett barna folt derengett,
egy vaskos könyvre szótlanság fagyott.
Kilincsnyikorgás törte meg a csendet;
két feldőlt szék közt sárgult egy halott.
Kihűlt a ház, őrt állt a kulcs a zárban,
a szomszédasszony újra zörgetett.
Szemébe szúrt, a járdán régről sár van,
s hogy füst se száll a vén tető felett.
