A "Figaro házassága"-t 1786. május 1-jén mutatták be a bécsi Udvari Színházban. A bemutatón Da Ponte olasz szövegét énekelték, aminthogy az énekesek is egytől egyig olaszok voltak. A remekművet szörnyű gondok, gyötrelmes hajszák közben írta Mozart. A főpróba napján dobták ki Waringer Strasse-i lakásából házbérhátralék miatt. Ezekben a napokban írja: "Micsoda pokolban élek... képtelen vagyok dolgozni". Kölcsönért rimánkodik barátainál, különösen Puchberg kereskedőnél. Salieri s baráti köre közé tartozott az udvari színház intendánsa, Rosenberg gróf is. Nem utasíthatta el a művet, mert Mozart a Figarót egyenesen a császár parancsára írta, de mindent elkövetett, hogy minél később kerülhessen színre. Mozart új remekében az élet szólalt meg, hús-vér emberek történetét mondta el, de mindezt beragyogta a költői szépség, az igazi művészet sugárzása. A mozarti opera-buffa többet, mélyebbet adott holmi zenés tréfánál, a százrétű, kimeríthetetlen gazdagságú életről énekelt... Az intendáns hevertette a darabot, azzal érvelt, hogy "nem szabad lejáratni a mesterművet". A cselszövők, bajkeverők nevét már csak a kultúrhistória őrzi. Magyar nyelven a Nemzeti Színházban 1868. szeptember 11-én mutatták be először, majd 1886. június 13-án az Operaházban került színre.

(Forrás: Wikipédia)