Könnyel sebzett halk mosollyal
csókolja a fák ölét.
Lombot nyit még szép szemével,
s földre sírja örömét.

Varázspálca nyílik ujján,
szívdalára madár éhez.
Virág szökken fényhajába,
s lombok bújnak bús fejéhez.

Hűvös hajnal kéklő faggyal
dúlja keblét, földre dönti.
Lázas esők sírják sírját,
s múlását a Nap köszönti.

 1983