Egy ifjú hölgy emlékkönyvébe...
Előre számolja lelkem a napokat,
S gyászolva nézi őt hallgatag vén halál.
Hitszegő vaksággal ábrándot csalogat,
Mit bolygó szerencse keblemen föltalál.

Mintha még gyermeki szépséged állna itt,
Ajkadat megfesti a szent tavaszi láz,
Ébresztve a néma szív zsenge szép álmait,
S fehérlő vállaid hajnali havazás.

Áltatom magamat a tünékeny mával,
Későn jött a tavasz, becsapnak a szavak.
Estjeim kinyílnak csendes bús pompával,
Őszülő éveim tavasznak látszanak...

1983