Émile Verhaeren : Olyan szép...

Olyan szép szavakat suttogtál az este,
hogy a sok virágból, ki hozzánk hajolt,
egy közülük szívünk titkát kileste,
és lágyan ölünkbe hullott, akár a holt. 

Azt mondtad, közel az idő, mikor az évek,
mint érett, nyári gyümölcs, erőtlen lehull,
s majd mint lélekharang szól értünk az ének,
hogy szerettük egymást, de létünk már csitul. 

Hangod átfon, mint ölelés, ha édes,
parázsló szíved hangja lelkemben kutat,
e percben bátran vállalnám a széles,
kanyargón sír felé igyekvő utat.
 


Emile Verhaeren (1855-1916) - Vous m'avez dit, tel soir...

 

Vous m'avez dit, tel soir, des paroles si belles
Que sans doute les fleurs, qui se penchaient vers nous,
Soudain nous ont aimés et que l'une d'entre elles,
Pour nous toucher tous deux, tomba sur nos genoux.

Vous me parliez des temps prochains où nos années,
Comme des fruits trop mûrs, se laisseraient cueillir ;
Comment éclaterait le glas des destinées,
Comment on s'aimerait, en se sentant vieillir.

Votre voix m'enlaçait comme une chère étreinte,
Et votre cœur brûlait si tranquillement beau
Qu'en ce moment, j'aurais pu voir s'ouvrir sans crainte
Les tortueux chemins qui vont vers le tombeau.


Budapest, 2008.július 4.