Georg Trakl : Patkányok

 

Őszi hold fehérlik az udvaron.
Lezuhannak fantasztikus árnyai a tetőnek.
A csendnek egy üres ablak az oltalom,
míg a patkányok rá nem törnek

És surrannak, vijjog tőlük az összes járat,
és utánuk szürke pára lep el minden teret,
az árnyékszékből tova árad,
melyen a titokzatos hold világa átremeg.

És dúl, fosztogat az őrült had,
ellepve házat és a pajtát,
mely magtól és gyümölcstől roskad.
Jeges szél süvít az éjen át.


Georg Trakl - Die Ratten


In Hof scheint weiß der herbstliche Mond.
Vom Dachrand fallen phantastische Schatten.
Ein Schweigen in leeren Fenstern wohnt;
Da tauchen leise herauf die Ratten

Und huschen pfeifend hier und dort
Und ein gräulicher Dunsthauch wittert
Ihnen nach aus dem Abort,
Den geisterhaft der Mondschein durchzittert

Und sie keifen vor Gier wie toll
Und erfüllen Haus und Scheunen,
Die von Korn und Früchten voll.
Eisige Winde im Dunkel greinen.