a könnyekről ismertétek meg:

háztetőarcán a lélek szertecsorgott

az elveszett remények obeliszkje lett

éloként járt, de mégiscsak holt volt

s úgy hívta be, mint pásztor a mezőkről

szertehulló lépteit az Isten cséplőgépe

kipergett lassan a megreszkető őszből

csillag volt csak - csak vérző naplemente

rongyos pupilla és keresztforma szemrés

tarlóra szúrt ujjakkal meredt fel az égre

így tetszett az Úrnak: szétszabdalta őt, és

így emelte mennybe: holtan, összeégve