Az Apokalipszis hetedik napja

És akkor megpihent az Isten;

s felsóhajtottak a szent és ismeretlen csendben

az áldoztatórácsok. A Pantokrátor végül "ite missa est"-et mondott,

s megkésett "confiteor"-unkra többé bűnbocsánatot

nem csorgattak az elárvult gyóntatószékek.

Lélegző holtak voltunk, szépek és vértelen viaszfehérek:

tükörvilág, hol csendesen zárultak ránk az ablakszem-falak -

visítottál, miközben szétszaggattalak.