Nur im Herbst 

Froh bin ich nur im Herbst
wenn der Bach feuret im Purpur,
und der milde Wind die Bäume herzt,
auf den goldenen Hügeln empor

- die zagen Lichter entflammen -
bricht die Sonne fort und fort.
Die wilden Bilder der Ahnen
sagen sanft das Abschiedswort.

Nur im Herbst kann ich das Schöne sehen,
Wenn die Wolken im Golden glänzen
und die Nächte von heiteren Göttern
weit bläulich gemalt werden.

Csak Ősszel 

Én csak ősszel tudok boldog lenni,
Mikor bíborban ég a patak,
S a fákat szelíd szél öleli
És az aranyló domboldalak

Között még napfényes az út.
Már gyúlnak a tétova fények,
S lágyan intenek búcsút
E múltba vesző vad festmények.

Csak ősszel látom meg a szépet
Az arannyal fénylő eget,
S kékkel festik az estéket
A muzsikás lelkű istenek.