Másnap... - a befelé gyűrt csend lángoló tükörlap,
ez az a tegnap, ami már a holnap -,
halk torokköszörülés, egy csendes "Anikóm" -
...ilyen, ha egy karcsú paliszander gitár szól.
Tudom jól, mögötted falra rajzolódik egy árnyalak,
s a lehetetlent súrolják az egymást metsző vonalak,
de nekünk minden új nap - új fényt, új életet juttat, 
hisz én mindenhonnan Hozzád hazatalálok, 
mert percenként térdre kényszerít hiányod.
A szeptember három után jön a szeptember négy -,
égszínkék festék vagy ujjaimnak hegyén,
porzó napsütés vagy, mely lassan már "tavalyi",
de jövő nyáron is majd pont így fog ragyogni...
Kezed az éj feje alá teszed, álmodsz színeket, -
de én minden papírlapra csak Téged festelek,
úgyis tudod:hiába sírtam, nevettem oly gyakran:
de kicsit esténként mindig, mindig meghaltam...
Látod, ma ez a dal bomlott szét, egy új regösének,
mely dalt bevésve fogadná be egy puha nyírfakéreg;
kettőnk szép óhaját dédelgeti most az eszmélet,
és nem választ külön sem engem, sem Téged -,
ugye tudod...? Mi ketten együtt vagyunk az Egészek.