Arthur Rimbaud: Érzés

 



 


 


 


Sensation

Par les soirs bleus d'été, j'irai dans les sentiers,
Picoté par les blés, fouler l'herbe menue :
Rêveur, j'en sentirai la fraîcheur à mes pieds.
Je laisserai le vent baigner ma tête nue.


Je ne parlerai pas, je ne penserai rien :
Mais l'amour infini me montera dans l'âme,
Et j'irai loin, bien loin, comme un bohémien,
Par la Nature, - heureux comme avec une femme.


 


Mars 1870


 


 


  


 


 


Érzés


 


Kéklő nyári esteken, ha ösvényeken járok,
pár csenevész fű s búza karcol össze:


álmodón, frissét érzem lábamon, s hív az árok.
Hagyom, hogy a szél tiszta arcom fürössze.


 


Nem szólok, és nem gondolok én majd semmire,
de a végtelen szerelem szívemben fogan,
csavargó énem bolyong messzire, messzire,
át mindenen – akár nőmmel mennék, boldogan.