Népmesémben egy világfa
árnyas oldalán ülök,
túlfelén a törzsbe vágva
rettenet mi ár csörög.

„Tönkrement e fának ága!"-
sújt reá a fejszefej,
hull a kéreg, sír a drága,
gyanta könnye egy meszely!

Széthasítva dől a földre,
esdve kérve jobb jövőt,
mit se sejtve, ő a dőre!
tűzbe vágja őt a rőt.