Gyűlöllek teljes szívemből,
ahogy végignyújtózol kipányvázott tagjaim felett,
üszköt hajítasz csatakos szemfedőmre
hajdan élettől pezsgő vérem ízlelgeted;
vagy tán csak önmagamra vélek rátalálni benned
amint sötétlő lelkem a torkomban bugyog
úgy szaggatnám e férgektől nyüzsgő lomha testet,
hisz megrontott fattyú, élő roncs vagyok.
A harangnyelvű csend halántékomba robban
nem lélegzek; most újra én vagyok -
Hívság volt csupán, amint egy pillanatra
elhittem azt, hogy halandó vagyok.

méltóságot hittem a kározatban
most százszor halok: magamba buktam