Fakó, fáradt szirmot bont a tiszai köd némán mereng a nagy híd, a tompa fények tánca mögött az árva utcán pihennek álmaid.
A szobában az éjfélt hallgatom, lassú percek hullnak halkan és végig folynak szelíd ajkadon. Melléd bújok (a lámpát égve hagytam).
Csend van, csupa szürke árnyék. Hallgatunk. Te lehunyod a szemed szólnék, hogy várj még de már elragadt az álmos, bús Szeged.
2006.11.04
![](http://kepfeltoltes.hu/081114/11584990312_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
|